AJÁNLÓ
 
18:40
2013. 11. 24.
Hogy ne mérgezzük magunkat vegyszerekkel, adalékanyagokkal, élelmiszeripari mérgekkel, egész évben...
A bejegyzés folyatódik
 
18:40
2013. 11. 24.
Ha van valami, amivel ki lehet kergetni a világból, az a minden évben legalább egy macamagazinban,...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A magyarzaher - Bevezetés

24
nov.
1 Komment

Amikor Beával elkezdtünk gondolkodni azon, melyik sütemény legyen az, amit jártunkban-keltünkben megkóstolunk és a nagyérdemű elé tárunk, már az ötlet felmerülése utáni másodpercben tanácstalanul pislogtunk egymásra. Az ötlet ugyanis jó, megmozdítja az olvasót is, tán még vendégposztjaink is lesznek, azt szeretnénk, na de izé… hogyan?!

Mert a rendes Rigó Jancsi az hasonlatos a fehér hollóhoz, a lúdlábról meg egyszer leírjuk, hogy a krém valójában a ganache, aztán morgunk, mint a bóhás kutya, mert megint egy műkrémes szörnyet tettek elénk, ráadásul teleszórták a tetejét kókuszreszelékkel, de ennél több nincs benne. A Rákóczi túrós meg nem csokis. Na, akkor mi legyen? Hát somlói galuska.

Először is, mert azt többféleképpen is el lehet cseszni, így sokkal többet höröghetünk vagy kiáltozhatunk repülősóért, hely válogatja, ugye. Meg hát az istenadta nép kedvence, csokisnak is elég csokis és én is kiélhetem magam, ha azt vesszük, hogy a tejszínhabbal elég hűvös és távolságtartó a viszonyom. Proccos helyeken is van és a bivalybasznádi Háromlépcsősben is, szóval nem a finom pesti úri népeknek kedvezünk, és élménye is van róla mindenkinek.

Aztán sírva vigadtam egy kicsit, hát mennyire egy balfék nép vagyunk, a sógorok abból a pofonegyszerű sütiből világkarriert csinálnak, minket bezzeg most is a balsors tép, egy rohadt zaherünk nincs, amit fel tudnánk mutatni, pedig úgy kell ide a sütihungarikum, mint egy itt élő Nobel-díjas.

Szóval, somlói galuska, csillogó szemekkel, ráadásul rögtön haza is beszélek, naná, hogy a Desszert Szalonnal kezdem!

A Desszert Szalon Mihályi László mestercukrász cukrászdája, Vácon, a főtértől néhány lépésre. Az itt kapható sütemények mindegyikét Mihályi László találja ki, és önti végleges formájába. A desszertek szezonálisak, de a nagy klasszikusok évszaktól függetlenül kaphatóak, így a letisztult szépségéről is híres Mihályi-féle Dobos torta és a Csík somlói is.

A Csík somlói attól csík, hogy olívás kínálótálban szervírozzák. Az eredeti recept szerint, azaz háromféle piskótából: vaníliásból, diósból és kakaósból készül, főzött vanília krémmel. Izgalmas látvány és igazi kulináris élvezet, sűrű, sötét, tömény csokoládéöntet és meglepően könnyű tejszínhab. A zsírosabb, tömörebb ízek kedvelőinek már-már száraz, én nagyon élveztem, mert az arányai is jók, a tejszínhab nem uralkodik a desszerten, nem tornyosul rá halmokban, éppen annyi, amennyi kell. Isteni. Iszonyú jó. Nincs túlgondolva, nem akar több lenni egy somlóinál, csukott szemmel is felismerjük, de nem akarjuk becsukni a szemünket, mert azonnal megszeretjük a csíkosságát. Semmi fakszni meg csicsa, mégis leesik tőle az állunk.

forrás: www.desszertszalon.hu

Természetesen kapható elvitelre is, egy csinos műanyag edénykében kapjuk kézhez, az első, ami feltűnik, hogy figyelnek arra, az edény teteje ne érjen bele a tejszínhabba, én ezért végtelenül hálás vagyok, mert kevés pronyóbb dolog van a világon, mint a műanyag büdöge tetejéhez ragadt tejszínhab, mondjuk, a kutya örül neki, de Pötyi nem egy árisztokrata, lornyonnal. Én sem, de büdöge esetén is lehet étkezni.  

Az elvihetős változatban kicsit sok a tejszínhab, de ezt tudjuk be a személyes hisztinek, azt sem értem, miért kell a sütik tetejét másfél centi vastagon összebaszórni porcukorral, különösen egy jó kis zsíros tésztás savanykás meggyes pitét, de ez legyen az én megoldatlan problémám.

A másik, amit nem szeretek, a gyümölcs díszítés, az simán felér a tányér szélére biggyesztett lolosaláta-paradicsomkarika-félbevágott narancskarika-zőccségzőggyebóbita kombóval, ami egyszerűen nem nem és nem tud kikopni az nagy magyar tálalási szokványokból, olyan ez, mint karácsonykor a fa tetejébe beleerőszakolt csúcsdísz, akkor is ráhúzom a rohadtannyát, ha le vágni még tíz centit a fából, ó hogy a csúcsdíszes úristenit aki kitalálta. Vagy nem találjuk a csúcsdíszt három éve, és majd egyszer, augusztus közepén lépünk rá és törjük ripityomra, mikor a nyaralás miatt szentségelünk éppen, tökmindegy, a csúcsdísszel csak a baj van, ilyen a gyümölcs díszítés is, a fonnyadozó eper november végén is szomorú látvány, az a mini kukoricacsuhéra emlékeztető akármi meg mi?

Persze értem és tetszik is az üzenet: a szemem is lakjon jól, legyen szép a somlóim teteje. Érzem a törődést, köszönöm, de akkor ezt most lepiszkálgatom, mert alatta van a legjobb somlói, amit életemben ettem és akkor is ezt írnám, ha nem lennénk földik. Tovább nem merem iszonyújózni, na.

Ez van kérem, Bubka-i magasságokból indulunk, hé cukrászok, cukrászdák, gatyát felkötni, jövök, eszem, írom.

 

ui.: ISZONYÚJÓ!

csokista

blogavatar

Van-e élet a csoki után? Igen, mondom én hat benne/vele töltött év után. Már nem csokizom össze minden nap a kezem, de kóstolom, látom, szimatolom, néha csinálom is. És igen, akarok róla beszélni. Wagner Bea csokista@gmail.com