Szaloncukor a konyhából

19
dec.
0 Komment

Legyen csinos, finom, ráadásul egészséges is? Naná! Oké, nem olyan gyors, mint beugrani a boltba és venni egy zacskóval, de megéri a ráfordított idő, mert biztosan tudhatjuk, hogy csak az van benne, amit beletettünk. Ha csak étcsokit használunk hozzá, még laktózmentes is. Ráadásul végtelenül egyszerű is, szóval mindenképp érdemes kipróbálni.

Először az Éva Magazinnak készítettem 3 éve, az a recept aztán bonbon formájában reinkarnálódott.

Hozzávalók kb. 25 darabhoz

15 deka aszalt gyümölcs vegyesen (mazsola, szilva, sárgabarack)

5 deka kandírozott gyömbér

10 deka darált dió vagy mandula

10 deka 60 százalékos étcsokoládé

+ 20 deka csoki a bevonáshoz, lehet ét-, tej- vagy fehér csoki is

opcionálisan karácsonyi fűszerek

kakaópor

Az aszalt gyümölcsöket a dióval illetve a mandulával ledaráljuk, vagy nagyon apróra vágjuk.A 10 deka megolvasztott csokit hozzáöntjük a gyümölcsös masszához és összegyúrjuk. Sütőpapírra kakaóport szitálunk, és virsli méretűre hengergetjük rajta a most még nem túl bizalomgerjesztő keveréket. Ha nehezen akarna összeállni, kakaóporral lehet segíteni rajta. A csokirudakat hűtőbe tesszük 10 percre, majd 3 centis darabokra vágjuk. Ezek még csak „szalonpárnák”, de ha a négy sarkukat kicsit lefelé nyomjuk, akkor szép domború szaloncukor formát öltenek.   

A bevonáshoz 5 deka csokit félreteszünk és apróra vágjuk. A többit kb. 40 fokosra olvasztjuk, majd belekeverjük a felaprított részt. Ezzel a művelettel nagyjából temperáltuk a csokinkat. A mártást érdemes egy kis tálban végezni, hogy könnyebb legyen a munka.

Most egy bonbonmártó villával – vagy sima villával – egyenként bemártjuk a szaloncukor darabokat a csokiba. Leütögetjük a felesleget, majd sütőpapírra csúsztatjuk a munkadarabot. Irány a hűtő. Közben előkészítjük a csomagolást. Vékony zsírpapírból akkor a téglalapokat vágunk, hogy kényelmesen beletekerhessük a szaloncukrokat. Mielőtt ezt megtennénk, a papírok szélét ollóval bevagdossuk.

A papír közepére tesszük a csokit és óvatosan belecsavarjuk, középre színes alufóliát hajtogatunk rá. Ezt hobbiboltban vagy náluk lehet beszerezni, de ha beérjük ezüst szaloncukrokkal, akkor tökéletesen megteszi a háztartási alufólia is. Más kreatív papírt is felhasználhatunk a díszítéshez, nekem most arany fólia volt kéznél.

Persze meg fogják enni, és a papírt egy laza mozdulattal összegyűrik. Ne ordítsunk, ne toporzékoljunk, elvégre ez mégiscsak a szeretet ünnepe.

Fotó: Szabó Zoltán

 

Koszorúzzuk meg a Karácsonyt!

29
nov.
1 Komment

Nincs mit tenni, pillanatokon belül és visszavonhatatlanul karácsony lesz, ha akarjuk, ha nem. Jobban járunk, ha akarjuk, könnyebb lesz elviselni. Úgyhogy terápiás céllal menjünk elébe a dolognak, és készítsük el a Csokisták adventi koszorúját, szigorúan gyertya nélkül, és naná, hogy csokiból. És ha már kéznél van a csoki, akkor csinálhatunk rögtön pár karácsonyfás nyalókát is, zicher was zicher. Úgyis minden évben kiderül, hogy megint kettővel több rokon van, mint amennyi ajándékot spájzoltunk, úgyhogy nagyon jó szolgálatot tesznek még.

 A csokikoszorúhoz a trüffelnél már begyakorolt ganache krémet használjuk, az elkészítését és a receptet itt találjátok. 

Ízesítésként valamilyen karácsonyi kombinációt javasolnék, legyen például narancsfahéj-szegfűszeg, vagy gyömbér-citrom, esetleg kardamom-narancs, felnőtt változat esetén Grand Marnier.

 

A menet egészen a habzsák elővételéig ugyanaz, mint a trüffelnél, ezen a ponton viszont belép egy új eszköz, a nyomócső, vagy más néven habcső. 6 mm-es méretű kell belőle, de ha nincs, akkor az is megteszi, ha ekkorára vágjuk a habzsák végét.

A krémből nagyjából 5 cm átmérőjű karikákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tálcára, hagyjuk dermedni. Amikor megszilárdult, temperált csokiba mártjuk, és az ízlésünknek, valamint a raktárkészletünknek megfelelő magvakkal, díszítőcukrokkal vagy bármi mással megszórjuk, és hűtőben 15 percig dermesztjük. Nagy tömegben akkor néz ki jól, ha egyformák a karikák. Ezt úgy érhetjük el, hogy egy másik lapra filctollal előrajzoljuk a köröket, és erre tesszük a sütőpapírt.

 

A kész csokikoszorúkat csomagolhatjuk egyesével celofánba, tehetjük az ünnepi asztalra, vagy az adventi naptárba. (Naptártölteléket itt is találtok.)

 És ha már kéznél van a temperált csoki, meg az összes szórócukor, akkor csak a nyalókpálcikákat kell előkapni (kettévágott hurkapálca is megteszi), és indulhat a játék. Sütőpapírból kis tölcsért hajtogatunk, ez lesz a ceruzánk, amivel megrajzoljuk a nyalókát.

A tölcsér csúcsát levágjuk, úgy, hogy nagyjából 3 mm-es lyuk legyen rajta, majd egy kevés csokit töltünk bele. Lehajtogatjuk a tölcsér tetejét, hogy ne fölfelé jöjjön ki belőle a csoki, és a sütőpapírra lerakott pálcikákra rajzoljuk a mintát. Ha biztosra akarunk menni, itt is előrajzolhatjuk egy lapra a sablont. 

Szórunk, vigyorgunk.

 

Betesszük a hűtőbe 15 percre, majd óvatosan leválasztjuk a papírról. Tovább vigyorgunk.

 

Nem csak nyalókát, hanem sütidíszt is készíthetünk így, vagy elkápráztathatjuk a vendégeinket a cappuccino tejhabján tálalt csokifigurával. Noch dazu, ha belejöttünk a rajzolásba, mindenkinek leírhatjuk a neve kezdőbetűjét csokival. Odáig lesznek, még jövő karácsonykor is ezt fogják mesélni.

Nálunk az összes Wagner violinkulcsot kap, de psszt, meglepetés lesz.

 

 

 Fotó: Szabó Zoli

csokista

blogavatar

Van-e élet a csoki után? Igen, mondom én hat benne/vele töltött év után. Már nem csokizom össze minden nap a kezem, de kóstolom, látom, szimatolom, néha csinálom is. És igen, akarok róla beszélni. Wagner Bea csokista@gmail.com