Ma nem a szépségre gyúrunk, szép bárki tud lenni, nem nagy kunszt. Hogy édesapámat idézzem, fiam, te itt legfeljebb szép lehetsz, okos az nem.
Hála Imhotepnek, a mandulaszilánkhoz még ész se kell, úgyhogy minden megerőltetés nélkül csinálhatunk valami igazán finomat.
Érdemes úgy felvezetni ezt a csokit, hogy ááá, semmi különös – mert hát ránézésre tényleg. Annál nagyobb a meglepetés, amikor a gyanútlan kóstoló beleharap, és egy döbbent tizedmásodperc után felnyög, hogy úristen, ez nagyon finom.
Ajánlatos ipari mennyiséget készíteni, mert nagyon jó ajándék lehet belőle egy celofánzacskóban, színes masnival.
Hozzávalók kb 80 db-hoz:
50 deka mandulaforgács
40 deka étcsokoládé
cukorszirup
porcukor
Először főzzünk cukorszirupot. Ez kristálycukor és víz 1:1 arányú keverékéből készül, egyszerűen felforraljuk a vizet a cukorral. Ehhez a recepthez elég 10 deka cukor és 1 deci víz. A maradékot például limonádé készítéshez lehet használni.
A mandulát összekeverjük 6 evőkanál cukorsziruppal, majd egyenletesen rászitálunk 5 evőkanál porcukrot. 200 fokos sütőben többször átkeverve rózsaszínűre pirítjuk. Hagyjuk kihűlni. Vigyázat, a mandula már ebben az állapotában is nagyon finom, és gyorsan fogy!
Most jön az egyetlen művelet, ahol el lehet szúrni. Egy edénybe (lehetőleg kisméretű nyeles lábosba) kevés mandulát szórunk, majd temperált csokit öntünk rá, de csak annyit, hogy épp körbevegye a mandulát. Elkeverjük, és két kiskanállal sütőpapírra kupacokat formázunk belőle.
Újabb adag mandula és csoki következik, egészen addig, amíg el nem fogy mindkettő. Ha megkötne közben a csoki az edényben, ami nagyon valószínű, akkor egy hőlégfúvóval, vagy ha az nincs (és miért lenne), akkor egy hajszárítóval rámelegítünk egy kicsit, amíg keverhetőre olvad.
Hűtőbe tesszük 15 percre, és már ehetjük is.
(Viszont ha mégis beruháznánk egy hőlégfúvóra, ami a kézműves csokikészítés elengedhetetlen eszköze, azt sose használjuk hajszárításra, mert abból égési osztály lesz, nem bubifrizura.)
A mandulaszilánkot készíthetjük tej- vagy fehér csokival is.
Wagner Bea
Fotó: Szabó Zoltán