AJÁNLÓ
 
02:05
2013. 10. 31.
Ki mondta, hogy mézeskalácsot csak cukormázzal lehet díszíteni? Ugyanúgy bevonhatjuk csokival,...
A bejegyzés folyatódik
 
02:05
2013. 10. 31.
Legyen csinos, finom, ráadásul egészséges is? Naná! Oké, nem olyan gyors, mint beugrani a boltba...
A bejegyzés folyatódik
 
02:05
2013. 10. 31.
Esküszöm, hogy szép csokit is tudok csinálni. Mostanában mégis inkább a rusztikus, ropogós, van-benne-anyag...
A bejegyzés folyatódik
 
02:05
2013. 10. 31.
Ma nem a szépségre gyúrunk, szép bárki tud lenni, nem nagy kunszt. Hogy édesapámat idézzem, fiam,...
A bejegyzés folyatódik
 
02:05
2013. 10. 31.
Nincs mit tenni, pillanatokon belül és visszavonhatatlanul karácsony lesz, ha akarjuk, ha nem. Jobban...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Málnamarci

31
okt.
0 Komment

Találtam egy videót a hőskorból, málnás marcipános bonbont csinálok rajta. Most néztem végig harmadszor. Eszembe jutnak az első temperálások, meg az idegbeteg csapkodások, amikor az Istennek se akartak kipotyogni  a formából a bonbonok. Majdnem olyan, mint a zongorázás. A titok: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Na jó, a zongorázáshoz nem árt némi tehetség. A csokitemperálás ezzel szemben simán megtanulható, és rendkívül szórakoztató, amikor már megy.

Emlékszem, a kutya a harmadik leckénél, ami a konyhánkban zajlott, már pontosan tudta, hogy a gránitlap alá kell ülni. Oda fog szépen lecsöpögni a csoki, amit anya elba elbénázott. Azóta is meghitt vonzalom köti a nagydarab kőlapokhoz. Mármint a kutyát.

 Amúgy a kutyának soha ne adjatok csokit, bármilyen szépen is néz a kis dög, mert nem tudja rendesen feldolgozni a szervezete. Más kérdés, hogy Zazi, a gránitlap alatt csendben várakozó tacskó pontosan felmérte a gravitáció nyújtotta lehetőségeket, és mielőtt odébb lehetett volna taszajtani, már fel is nyalta a csokit. Még él.

A málnás marcipán (munkanevén málnamarci) az egyik első saját receptem volt. Készítése pont fordítva történik, mint ahogy maga a bonbon kinéz. Először a díszítést kell megcsinálni. Ehhez készen kapható epres csokipasztillát használtam a rózsaszín miatt (málna, érted…). Céklaporral színezett fehér csokival is működik, de ha gyárilag rózsaszínűt szeretne valaki, akkor azt itt kap. A polikarbonát forma (amit itt itt és itt tudtok megvenni) aljába egy papírtölcsér segítségével tetszőleges mintát rajzolunk, lehet simán csíkozni (spínelni) vagy lehet hagyni a francba a díszítgetést, a csoki magában is szép. Ha mégis belerajzoltunk, akkor meg kell várni, amíg a dísz megköt. Utána lehet feltölteni étcsokival, és milyen jó, hogy van ez a videó, mert nem kell nagyon hosszan és részletesen leírni, hogy mit és hogy kell csinálni. A lényeg az, hogy szép vékony, nagyjából 1,5 mm vastag  csokihéjat készítsünk a bonbonnak.  Hűtőben megdermesztjük, amíg ez történik vele (10 perc, ha jól temperáltunk), elkészítjük a tölteléket.

Majdnem leírtam, hogy nagyon jó minőségű marcipán kell hozzá. Nyilván. Szóval egyszeres marcipánt, vagyis bonbonmarcipánt használtam. Ebben a cukor és a mandula aránya 1:1. Létezik kétszeres és háromszoros marcipán is, ezekben a cukor aránya a magasabb. Tortabevonáshoz vagy modellezéshez használják, mert könnyen nyújtható, formázható, de a recept működik ezekkel is.

 A málnapürét készíthetjük friss vagy mirelit málnából, pici mézzel sűrűre főzve. Én fagyasztott málnapürét használtam (CapFruit márka, ugyanott kapható, mint a rózsaszín csoki). A marcipánt érdemes a mikróban egy picit meglangyosítani, akkor megpuhul, és könnyebb lesz vele dolgozni.  (Aki nem használ mikrót, beteheti 50 fokra langyosított sütőbe.)

A fagyasztott gyümölcspürét mézzel felfőztem. Ez egy kicsit tartósítja a bonbont, mert a méz cukortartalma megköti a gyümölcsben lévő nedvességet.  A videóban szereplő kis laposüvegben málnás balzsamecet van, ez nagyon megdobja a bonbon ízét. Még jobb a málnapálinka, az alkohol pláne tartósítja a tölteléket, azzal 6 hétig is eláll. Ami jól jön akkor, ha előre akarjuk megcsinálni, például karácsonyi ajándéknak, novemberben.

Szóval a valamivel ízesített langyos málnapürét beledolgozzuk a marcipánba. Várjuk meg, amíg kihűl, de ne tegyük hűtőbe, mert akkor az életben nem fogjuk tudni kinyomni a habzsákból. Viszont ha meleg, akkor megolvasztja a csokihéjat. Mondjuk, hogy kihűlt. Belelapátoljuk a habzsákba, ha az nincs, megteszi egy levágott sarkú ta zacskó is. Feltöltjük a kis bonbonhéjakat, vigyázva, hogy ne csúcsosodjon ki a marcipán, és hogy maradjon hely a bonbont lezáró csokirétegnek is.

Ideális esetben egy éjszakán át dermedni hagyjuk, de legalább addig, amíg a marcipán tetejére egy pici kéreg szárad. Letalpazzuk a bonbont – így hívják a záró műveletet. (Lásd videó, amit ezúton is köszönök Feit Gabónak).

Nincs más dolgunk, mint betenni 15 percre a hűtőbe, és közben nagyon izgulni, hogy végül az összes kijöjjön a formából.

Mielőtt én is kijönnék a formámból, gyorsan megadom a receptet:

48 db-hoz (két forma)

20 dkg marcipán

15 dkg gyümölcspüré

30 dkg csoki (csak 15 kell, de ahhoz, hogy ki tudjuk önteni csokival a formát, kell a dupla mennyiség. A maradék újra felhasználható.

1 kanál méz

1 korty málnapálinka vagy málnás balzsamecet

Ha mégse jönne ki a formából, akkor még két korty málnapálinka. Vagy balzsamecet.

 

 



csokista

blogavatar

Van-e élet a csoki után? Igen, mondom én hat benne/vele töltött év után. Már nem csokizom össze minden nap a kezem, de kóstolom, látom, szimatolom, néha csinálom is. És igen, akarok róla beszélni. Wagner Bea csokista@gmail.com