Most komolyan, még egy csokiblog?

28
okt.
0 Komment

Nem szeretnék itt magyarázkodni, a többség úgyis érti a közhelyet, miszerint csokoládé nélkül lehet élni, de nem érdemes. 

Az elmúlt nyóc hat évem minden öröme és bánata a csoki körül forgott. Keserédes tapasztalatból volt elég, ennek ellenére a csokit nem utáltam meg. A közelében akarok maradni, tudni akarok róla. Ebben a blogban szeretném összegyűjteni azt a sok mindent, ami a fejemben valamikor csokoládé címkét kapott. Ez nem csak recepteket, hanem lelőhelyeket is jelent, ahol jó eszközöket, alapanyagokat lehet kapni. Technológiát, amit mindig lehet tökéletesíteni. Az itthoni manufaktúrákat, amelyekbe jó belesni. Szeretnék új boltokat, új arcokat, ízeket találni, és itt is beszélni róluk. Szóval jó lenne képben maradni arról, hogy mi is folyik itthon csoki-ügyben. Gyertek velem! Ahogy anyukám szokta mondani: többen vannak, jobban esznek.

De most előbb igyunk, méghozzá egy sütőtökös fehér forró csokit A sült tök és az édeskés fehér csoki szeretik egymást, sőt, a gyömbért, koriandert, fahéjat vagy a chilit is. Érdemes valamelyik fűszerrel megkóstolni, mindegyik nagyot dob rajta.

 

Hozzávalók 1 adaghoz:

5 dkg fehér csoki pasztilla (vagy felaprított fehércsoki)

1 - 1,5 dl víz

2-3 evőkanál sütőtökpüré

frissen reszelt gyömbér 

 

Szerencsés esetben van otthon sült tök, és nem most kell hozzáfogni. Tegyük fel, hogy van. Ez esetben a puha tököt kanállal kikaparjuk a héjából, leturmixoljuk vagy szitán átpasszírozzuk.

Vizet forralunk, hagyjuk hűlni. Addig is a gőz fölött kicsit megolvasztjuk a fehér csokoládét.

Lehet mikrózni is, akkor közepes fokozaton, nagyon gyakran átkeverve érdemes olvasztani. A fehér csoki különösen hajlamos arra, hogy megégjen, kis mennyiségnél meg pláne.

Amíg a csoki olvad, elmondom, hogy miért víz. A forró csokit többnyire tejjel készítik, ettől nagyon selymes, tartalmas, de nehéz édesség lesz belőle. Ez a kakaóvaj és a tejzsír miatt van. A fehér csoki ráadásul sokkal több kakaóvajatt tartalmaz, mint az ét- vagy a tejcsoki, ezért még töményebbnek érezzük. Lehet persze zsírmentes tejet vagy kókusztejet is használni (sőt, rizs-, zab- és szójatejet is). Egyébként az étcskokiból készült forró csoki is tökéletesen működik vízzel, én pl. jobban szeretem, ráadásul a vizes forró csoki laktózmentes. (Vigyázat, csak az ét! A tej- és fehér csokiban tejpor van.)

Szóval kicsit hűlt a víz, olvadt a csoki, keverjük össze. Alapesetben, ha a csokira vizet öntünk, azonnal összeugrik. Nem kell megijedni ettől, ez normális reakció a csoki részéről. A trükk az, hogy apránként, alapos keverés mellett kell a vizet beledolgozni a zsiradékba (vagyis a kakaóvajas csokiba). Tulajdonképpen egy emulziót képezünk, de a forró csoki azért jobban hangzik. A jó arány általában 1:3 a folyadék javára. Ízlés dolga, van, aki sűrűbben szereti. 

Ha kész a csokis alap, egy üvegpohárba belekanalazzuk a sütőtökpürét. Ha ízesíteni szeretnénk, akkor most tegyük a pürébe a fűszert: frissen reszelt gyömbér levét (pár csepp elég) vagy őrölt koriandert, fahéjat, esetleg egy csipet chilit.

A tökpürére lassan ráöntjük a meleg csokit. Kicsit nézegetjük, hogy milyen szép, aztán felkavarajuk, megisszuk, és örülünk, mert finom. 

 

 

 

csokista

blogavatar

Van-e élet a csoki után? Igen, mondom én hat benne/vele töltött év után. Már nem csokizom össze minden nap a kezem, de kóstolom, látom, szimatolom, néha csinálom is. És igen, akarok róla beszélni. Wagner Bea csokista@gmail.com