Koszorúzzuk meg a Karácsonyt!

29
nov.
1 Komment

Nincs mit tenni, pillanatokon belül és visszavonhatatlanul karácsony lesz, ha akarjuk, ha nem. Jobban járunk, ha akarjuk, könnyebb lesz elviselni. Úgyhogy terápiás céllal menjünk elébe a dolognak, és készítsük el a Csokisták adventi koszorúját, szigorúan gyertya nélkül, és naná, hogy csokiból. És ha már kéznél van a csoki, akkor csinálhatunk rögtön pár karácsonyfás nyalókát is, zicher was zicher. Úgyis minden évben kiderül, hogy megint kettővel több rokon van, mint amennyi ajándékot spájzoltunk, úgyhogy nagyon jó szolgálatot tesznek még.

 A csokikoszorúhoz a trüffelnél már begyakorolt ganache krémet használjuk, az elkészítését és a receptet itt találjátok. 

Ízesítésként valamilyen karácsonyi kombinációt javasolnék, legyen például narancsfahéj-szegfűszeg, vagy gyömbér-citrom, esetleg kardamom-narancs, felnőtt változat esetén Grand Marnier.

 

A menet egészen a habzsák elővételéig ugyanaz, mint a trüffelnél, ezen a ponton viszont belép egy új eszköz, a nyomócső, vagy más néven habcső. 6 mm-es méretű kell belőle, de ha nincs, akkor az is megteszi, ha ekkorára vágjuk a habzsák végét.

A krémből nagyjából 5 cm átmérőjű karikákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tálcára, hagyjuk dermedni. Amikor megszilárdult, temperált csokiba mártjuk, és az ízlésünknek, valamint a raktárkészletünknek megfelelő magvakkal, díszítőcukrokkal vagy bármi mással megszórjuk, és hűtőben 15 percig dermesztjük. Nagy tömegben akkor néz ki jól, ha egyformák a karikák. Ezt úgy érhetjük el, hogy egy másik lapra filctollal előrajzoljuk a köröket, és erre tesszük a sütőpapírt.

 

A kész csokikoszorúkat csomagolhatjuk egyesével celofánba, tehetjük az ünnepi asztalra, vagy az adventi naptárba. (Naptártölteléket itt is találtok.)

 És ha már kéznél van a temperált csoki, meg az összes szórócukor, akkor csak a nyalókpálcikákat kell előkapni (kettévágott hurkapálca is megteszi), és indulhat a játék. Sütőpapírból kis tölcsért hajtogatunk, ez lesz a ceruzánk, amivel megrajzoljuk a nyalókát.

A tölcsér csúcsát levágjuk, úgy, hogy nagyjából 3 mm-es lyuk legyen rajta, majd egy kevés csokit töltünk bele. Lehajtogatjuk a tölcsér tetejét, hogy ne fölfelé jöjjön ki belőle a csoki, és a sütőpapírra lerakott pálcikákra rajzoljuk a mintát. Ha biztosra akarunk menni, itt is előrajzolhatjuk egy lapra a sablont. 

Szórunk, vigyorgunk.

 

Betesszük a hűtőbe 15 percre, majd óvatosan leválasztjuk a papírról. Tovább vigyorgunk.

 

Nem csak nyalókát, hanem sütidíszt is készíthetünk így, vagy elkápráztathatjuk a vendégeinket a cappuccino tejhabján tálalt csokifigurával. Noch dazu, ha belejöttünk a rajzolásba, mindenkinek leírhatjuk a neve kezdőbetűjét csokival. Odáig lesznek, még jövő karácsonykor is ezt fogják mesélni.

Nálunk az összes Wagner violinkulcsot kap, de psszt, meglepetés lesz.

 

 

 Fotó: Szabó Zoli

csokista

blogavatar

Van-e élet a csoki után? Igen, mondom én hat benne/vele töltött év után. Már nem csokizom össze minden nap a kezem, de kóstolom, látom, szimatolom, néha csinálom is. És igen, akarok róla beszélni. Wagner Bea csokista@gmail.com